Világbotrány lett abból, hogy Edward Snowden leleplezte az amerikai National Security Agency (NSA) online megfigyelési programját, amely a Facebook, a Google, a Microsoft, a Skype, az AOL, az Apple szerverein tárolt adatokat is elemezte. Az NSA 1,7 milliárd dollárból óriási szupertitkos megfigyelő- és adatelemző-állomást létesített Utah állam sivatagában. A CNN kalkulációja szerint, ha az itt rögzített adatokat kinyomtatnák, olyan hatalmas papírhalmaz lenne belőle, hogy azon hatmilliószor oda-vissza gyalogolhatnánk a Föld és a Hold között!
Világbotrány lett abból, hogy Edward Snowden leleplezte az amerikai National Security Agency (NSA) online megfigyelési programját, amely a Facebook, a Google, a Microsoft, a Skype, az AOL, az Apple szerverein tárolt adatokat is elemezte. Az NSA 1,7 milliárd dollárból óriási szupertitkos megfigyelő- és adatelemző-állomást létesített Utah állam sivatagában. A CNN kalkulációja szerint, ha az itt rögzített adatokat kinyomtatnák, olyan hatalmas papírhalmaz lenne belőle, hogy azon hatmilliószor oda-vissza gyalogolhatnánk a Föld és a Hold között!
Kép: Fotolia
A társadalmi felhördülés nyomására a Facebook nyilvánosságra hozta, hogy 2012 második félévében közel 10 ezer adatkiszolgáltatási igényt kapott amerikai kormányhivataloktól 19 ezer Facebook-adatlapra vonatkozóan. Ezek 79 százalékát legalább részben kielégítették. És kiderült az is, hogy a berlini amerikai nagykövetség épületéből lehallgatták Angela Merkel mobiltelefonját.
Senki se láthatatlan
Nem kell ahhoz kormányfőnek lenni, hogy valaki után nyomozzanak. 2012 januárjában a Los Angeles-i reptéren nem engedtek be az USA területére két brit turistát, a 24 esztendős Emily Bruntot és a 26 éves Leigh Van Bryant, mert utóbbi három héttel érkezése előtt viccelődve azt írta a Twitteren, hogy „jövök elpusztítani Amerikát”, és „kiásni Marilyn Monroe-t”. Bilincs csattant a fiatalember csuklóján, öt órán át tartott a kihallgatása, és egy estére cellába dugták illegális bevándorlókkal együtt. Másnap felültették az első Anglia felé tartó járatra. Nem érdekelte a határőröket, hogy a britek a „destroy” szót a lerészegedésre is használják (szleng), a monroe-s utalás pedig idézet a Family Guy tévésorozatból. Egy 66 éves kanadai pszichoterapeutát viszont azért nem engedtek be az USA-ba, mert a határőr online keresője előhozta egy pszichológiai szakfolyóiratban publikált tanulmányát, amely az LSD-vel bő harminc évvel ezelőtt folytatott kísérleteit taglalta. Örökre kitiltották az országból.
Az esetekből már a Snowden-botrányt megelőzően is egyértelműen kiviláglott: szervezetten és ipari méretben ellenőrzik az átlagembereket is, gazdasági és társadalmi befolyástól függetlenül. Ostobaság lenne azt gondolni, hogy a hazai titkosszolgálatok nem fürkészik a magyar állampolgárok és vállalkozók online megnyilvánulásait. Hivatalból teszik, mert az a dolguk, hogy nyitva tartsák a szemüket.
A magyar joggyakorlatot ugyan még nem özönlötték el az online élet gikszereiből eredő perek, Amerikában viszont se szeri, se száma a botrányoknak és vádemeléseknek.
Ilyen viszonyok közt nem árt vigyázni, milyen véleményeket és webkamerás felvételeket szellőztetünk meg. A magyar joggyakorlatot ugyan még nem özönlötték el az online élet gikszereiből eredő perek, Amerikában viszont se szeri, se száma a botrányoknak és vádemeléseknek.
Lehetőségek tárháza, veszélyek feneketlen kútja
A közösségi oldalakon kapcsolatot köthetünk, barátokra lelhetünk, munkát és munkavállalót találhatunk, reklámozhatunk, és sorolhatnánk még. Csakhogy mindennek az ellenkezője is benne van a pakliban. Az USA-ban a HR-esek 75 százalékának a munkaköri kötelessége, hogy utánanézzen az állásra jelentkező személyek netes hátterének. A megkérdezett személyzetisek 70 százaléka bevallotta, hogy előfordult, hogy elutasított egy pályázót a róla talált online tartalmak miatt.
A Social Intelligence nevű szilícium-völgyi cég az állást hirdető cégeknek szolgáltat: szemlézi a jelentkezők online jelenlétét akár hét évre visszamenőleg. De app is van hasonló céllal. Az iPhone-on futó Date Check (Randi Ellenőr) leellenőrzi, hogy a potenciális partnernek van-e bűnügyi előélete, és összegzést ad online ténykedéseiről.
Ráadásul hiába töröljük a Twitteren vagy a Facebookon tett bejegyzéseinket, azokat mindkét cég megőrzi a háttérszerverein. Sőt, a törölt bejegyzések akár a Google keresőjében is felbukkanhatnak. Az elmozdításukra kérést lehet benyújtani a Google Support honlapon. Az üzenetbe be kell másolni a kifogásolt linket.
Az online adatbányászok mellett az internetes reputáció kozmetikázására is szakosodtak cégek. Vannak, amelyek száz feletti alkalmazottat foglalkoztatnak, és az átlagpolgárok számára havi 120–600 dollár közötti tarifáért dolgoznak. Igyekeznek elrejteni a kellemetlen anyagokat, és az illetőről szóló pozitív, méltató posztokkal, valamint új honlapokkal elárasztani a világhálót, hogy a negatívumokat ne az első találatok között hozzák a keresőprogramok. Az egyensúly átlendítése hónapokba is telhet. A 2008-as gazdasági válság csúcsán a Wall Street-i bankárok havi tízezer dollárt is megfizettek azért, hogy szépüljön a róluk szóló online összkép.
Jonathan Zittrain, a Harvard University professzora azt szorgalmazza, a netes támadások kereszttüzében az emberek „reputációcsődöt” is jelenthessenek a bíróságon, ne csak anyagi összeomlást, s így – bírói végzéssel megerősítve – törölhessék a neten róluk keringő káros infókat.
Amerikai ügyek
2010-ben precedens értékű esetben marasztaltak el egy connecticuti mentőautó-üzemeltető céget, amiért az kirúgta a kollégáját a Facebookon pocskondiázó alkalmazottját. A munkaszerződése értelmében semmilyen módon nem említhette volna meg a céget közösségi portálokon – ezt a feltételt végül jogtalannak találták. Mivel több beosztott is kommentálta a posztot, csoportos szervezkedésnek minősült, amit a szakszervezeti előírások megengednek.
„Ma este nincs egy gyilkossági eset sem? Ejnye, Tucson. Hajrá, öldökölj, Tucson” – viccelődött a hírek hiányán az éppen ügyeletes újságíró Arizonában, s lapja rögtön fel is mondott neki.
Egy 18 éves srác a Facebookon osztotta meg rapszámának szövegét, melyben a Fehér Ház felrobbantását és emberöléseket helyezett kilátásba. Az iskolája a rendőrséghez fordult. Akár húsz évet is rács mögött tölthet pokolgépes merénylettel való fenyegetésért.
A Happy Mealt fogyasztók feltölthették képüket, hogy a McDonald’s bohócfiguráját ábrázoló fotóba helyezhessék arcukat. Mint kiderült, a vállalat megőrizte a képanyagokat. Az adatbázisok – gyerekvédelmi szervezetek állítása szerint – nyilvánosan hozzáférhetők voltak, bizonyos esetekben keresztnévvel és e-mail címmel.
A tőzsdefelügyelet (SEC) megpróbálta sarokba szorítani a Netflix igazgatóját, amiért Facebook-oldalán a cégről tett közléseket, ám a hatóság idén áprilisban kénytelen volt hivatalosan jóváhagyni, hogy a tőzsdei cégek közösségi portálokon is közzétehetik adataikat.
Az észak-karolinai Connoverben a Domino Pizza alkalmazottai a házhoz szállításra készülő szendviccsel hülyéskedtek. A YouTube-ra feltett videójukat rögtön egymillióan nézték meg szörnyülködve. Az élelmiszer-biztonsági hatóság is köztük volt. A két fickó azonnal rács mögé került, és tiltott – szennyezett – élelmiszer házhozszállításáért emeltek vádat ellenük. Hiába állították, hogy nem vitték ki a terméket.
Egy kétgyermekes minnesotai családapa a chatroomokban fiatal ápolónőnek adta ki magát, s lelki és gyakorlati tanácsokat osztogatott öngyilkosságra vonatkozóan. Hiába nincs jelen a két fél ugyanabban a szobában, ez is öngyilkoságban való közreműködésnek minősül, így vád alá helyezték.
Az amerikai válási okiratok 20%-ában említik a Facebookot. A válóperes ügyvédek szerint 80%-kal több esetben az inkrimináló bizonyíték a közösségi portálon jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése