Cégvezetők álmodnak meleg tavaszi éjszakákon sajtótájékoztatókról, nulla forintos gerillamarketing-kampányokról, a cégről áradozó blogbejegyzésekről népszerű blogokban… aztán reggel fellapozzák az újságot, és megint valaki más van valamelyik újság címlapján.
Pedig rettentő jó lenne ott lenni, hiszen a befektető, a nagy ügyfél vagy a bizalmatlan tömeg ez alapján fogja felvenni a kapcsolatot a céggel – ha egyszer sikerül odáig eljutni.
Szomorú tény: egyikünk sem születik úgy, hogy értenénk a médiához. Éppen ezért egy induló vállalkozásnak éppolyan fontos egy nagyszerű sales-marketing csapat, mint valaki, aki tanult és/vagy csinált már PR-t. Így sem elkerülhetőek a “pusztába kiáltott szavak”, a sajtó nehezen mozdul, és rá kell érezni, melyik médium mit mikor tekint hírnek. Legyen tehát kitűnő sajtóanyagunk, nagyszerűen mesélhető sztorink, szép számaink – és jó adag türelmünk önmagunkhoz. Nem alkímia, megtanulható. És ha valaki jól csinálja, a sajtó lesz a leghálásabb – és nem utolsó sorban a legolcsóbb – marketingeszközünk.
Adjunk arcot és történetet neki
Fontos a cégnév, a gyönyörű logó, de a sajtóban sokkal fontosabb az emberi arc és az emberi történet. A LogMeIn-sztori egy lusta alapítóról szól, aki nem szeretett lépcsőt mászni. A Prezi-sztori néhány lelkes fiatalé, akik szebbet akartak egy átlagos ppt-nél. Egy kis HR-ügynökség, a CCAgency nevének két C-je onnan ered, hogy két frusztrált HR-szakember ipari mennyiségű kávé és cigaretta hatására döntött végül úgy, saját vállalkozást indít. Ha egy cégnek van izgalmas képviselője, jó sztorija, a sajtó máris örömmel látja őt egy interjúra.
A cégről szóló rész ebben a sztoriban lehet igencsak rövid is – a lényeg, hogy a szellemiség, az üzenet tökéletesen illeszkedjen a cég imázsához. A cégről szóló részt tehát úgy kell megfogalmazni, hogy ha egy twitter-bejegyzésnyire (140 karakter) vagy egy e-mail tárgyának megfelelő hosszra apad, akkor is értelmes maradjon.
Mindig az első két sor a legfontosabb
Kiküldött sajtóközleményeink több mint fele nem ér el ahhoz, akit igazán érdekelne. Senki nem ér rá a szerkesztőségben, mire elolvassák, már nem aktuális, vagy csak egyszerűen nem találják meg benne azt a bizonyos szikrát, amivel beindul az újságíró fantáziája. Éppen ezért érdemes arra koncentrálni, hogy a lényeg – már megint ez a fránya lényeg – a szöveg elején, twitter-bejegyzésnyi hosszúságban szerepeljen, rögtön utána pedig a kapcsolattartó telefonszáma, e-mailcíme. Hogy ha csak az első két sort olvasta el egy sietős szerkesztő, akkor is elérjen minket.
Mélyítsük el a digitális lábnyomunkat
Minél több felületen lehet találkozni a nevünkkel, annál nagyobb az esély arra, hogy véletlenül vagy direkt belénk szalad egy újságíró vagy egy blogger. Éppen ezért fontos, hogy a vállalkozás legyen jelen az online médiában (honlap, blog, esetleg Facebook-oldal, Twitter, LinkedIn, fórumok). Építsük ki ezeket. Jelenjünk meg iparági fórumokon, olvassuk és kommenteljük a releváns blogokat. Szerepeljen a nevünk – de legalábbis a képviselő neve és arca – olyan sok helyen, hogy már mindenki ismerősnek érezze, de ne tekintsék tolakodónak.
Végül pedig fokozatosan szélesítsük ezt a kapcsolati hálót és jussunk el oda, hogy már ne csak álmodozhassunk a megjelenésekről.
Cikkünk következő részében végigvesszük, milyen apró lépések vezetnek el a megjelenésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése